Mázolás

Általában az otthoni mázoláshoz fehér festéket használunk, ám időnként ettől eltérő színű festékekre is szükségünk lehet. A házi színkeverés azonban buktatókat is rejt, kudarcot is vallhatunk vele. A halvány pasztellárnyalatok alapja a fehér festék, amibe azonos márkájú, de más színű festéket keverve érhetjük el a kívánt színt. Az eredményt viszont egy kis tégelyben kikevert festékkel, annak száradása után tudjuk csak ellenőrizni. Ha csak egy színezéket adó festéket használunk, csak a szín erősségével lehet gondunk, viszont kétszínű festéket alkalmazva már a várttól eltérő is lehet az eredmény, hiszen a színes festékek sem mindig alapszínűek, egymással keverve néha igen furcsa színt alkotnak. Legjobb tehát, ha csak egy színezékkel kísérletezünk, vagy keresünk egy olyan céget, amelyik vállalja a színes festék géppel történő kikeverését. Amennyiben mégis magunk vállalkozunk a színkeverésre, színezőpasztát ne használjunk, csak festéket keverjünk festékhez, a már kikísérletezett arányban. A színezőpasztákat ugyanis nehéz tökéletesen bekeverni a festékekbe. Két különböző színű festéket is csak tartós keverés után lehet elegyíteni, és hosszabb pihentetés után újból alaposan össze kell kevernünk ahhoz, hogy a festett felület ne legyen foltos. Sőt, felkenésük előtt is ajánlatos gyakran felkevernünk.

A kevert színű festék mennyiségével is bajba kerülhetünk, mert a most már egyedi színű festékből a munka vége felé kifogyni bizony nagyon kínos. Újbóli kikeverésére nem sok reményünk lehet, még a keverési arányok ismeretében sem. Ha pedig sok lett a bekevert festék, azt már nehéz elhasználnunk, ezért az többnyire kárba vész. Ha tehát tehetjük, csak gyári színeket használjunk, mert azok "csereszabatosak", vagy színkeverőgéppel beállítottakkal dolgozzunk, mert azok ismét előállíthatók.

Szerszám Tisztítása

Mint azt mindenki tudja, egy alapos lakásmázoláson nem lehet egy nap alatt túl lenni. A festőszerszámok éjszaka velünk együtt pihennek, kellő tárolás híján reggelre megszárad rajtuk a festék. Az ecseteket ezért egy nagyobb, vízzel telt edénybe kell függesztve lógatni. Ám a szőrzetüket csak addig érje víz, amíg festékesek, illetve attól kissé feljebb, különben nyakban kilazulhat a ragasztásuk. Másnap azután jól csapjuk ki belőlük a vizet, és miután néhány húzással teljesen megszabadítottuk mindegyikőjüket a nedvességtől, azonnal dolgozhatunk is velük. A munka végeztével pedig előbb hígítóval mossuk ki alaposan a szőrszálaik közül a festék maradékát, majd szappanos vízben is mossuk ki többször a szőrzetüket. Ezt követően kiszárítva, alufóliába csomagolva őrizzük meg a sörték épségét a következő mázolási munkáig.

A festőhengereknél is hasonló a helyzet, mármint éjszakai tárolásukat illetően, csak ezeket a nyélről lehúzva ajánlatos vízbe tenni. A tengelyhüvelyt azonban előtte dugaszoljuk egy fapálcával, mert a hüvelybe jutó vizet másnap nehéz teljesen eltávolítani. A pálcával egyben a víz alá is kényszeríthetjük a könnyű hengert, így biztosan nem szárad meg rajta a festék. Arra viszont vigyázzunk, hogy a víz teljesen elfedje a hengert, mert a rászáradt festékszemcsék felületi hibák előidézői lehetnek. Végső kimosásakor a festék hígítójával, a festékező tálban hengergetve, nyomjuk ki pórusaiból a feloldott festéket, és ezt többször egymás után, friss hígítót használva ismételjük meg, amíg teljesen tiszta nem lesz. Közben természetesen a festékező tálat is mossuk tisztára. A mázolás közben rászáradt festéket pedig a végén, festéklemaróval távolíthatjuk el, ami még így frissiben igen könnyű feladat, hiszen a műanyagtálra nem tapad jól egyik festék sem. A készletet csak teljesen letisztítva tegyük vissza a szerszámos polcra.

üvegszövet

A skandináv országokban már régen alkalmazzák az üvegszálból készült szövetet, melyet eleinte az épületek külső megerősítő burkolóanyagaként, a festés alapjaként használtak. Ez a rendkívül erős anyag, amelynek meglepően jó a kopásállósága és a szilárdsága, az egyre kifinomultabb feldolgozási eljárásoknak köszönhetően fokozatosan egyre igényesebb felületi struktúráltságúvá vált, ennek köszönhetően alkalmas lett belső terek burkolására is. Ma már szövésmintázata a textiltapétákhoz hasonló, maga a tapéta pedig számos előnnyel bír, így a változatos szövési mintáknak köszönhetően az üvegszálas szövettapéták egy újabb, korszerű burkolóanyaggal bővítik a különféle falburkolati anyagok választékát.

Ma már az egyik legkedveltebb nagy szilárdságú falburkolat fajta, amelynek az élettartama eléri a 15-20 évet is. A jól elkészített, üvegszövet tapétás falakat nem lehet megunni, hiszen "átváltoztatásához" csupán egy szimpla, faljavítgatásoktól mentes átfestés szükséges. Ezt pedig a legkülönfélébb módon lehet a divathoz és berendezéshez is igazodóan kivitelezni.

De milyen is ez a szokatlan előnyöket biztosító speciális tapéta? Alapanyaga finom üvegszál, amelyet különböző vastagságú fonallá sodornak, majd változatos szövetté alakítanak át. A fehér alapszínű, ún. natúr üvegszálas szövettapéta a vizsgálatok során nehezen égőnek, illetve éghetetlennek, a korrózióval, vegyszerekkel szemben is ellenállónak bizonyult. Így a rosszul szigetelt, nedves falak sem károsítják a felragasztott üvegszövet tapétákat.

Az üvegszövet egyébként olyan erős, hogy a mállásra hajlamos vakolatrészeket is megszilárdítja. Természetesen csak akkor, ha megfelelően előkészített falakra és speciális, kimondottan üvegszövethez készült ragasztót használva kerül a falakra. Ezért nagyon ajánlott régi, repedezett vakolatú lakószobák tartós burkolására, vagy olyan helyiségek tapétázóanyagaként, ahol a falfelületek fokozott igénybevételnek vannak kitéve, pl. előszobák, tárgyalóhelyiségek, óvodák stb. falainak tartós bevonataként. Nem utolsó szempont az sem, hogy ez a tapétázási mód alkalmas különféle anyagú, pl. beton, gipsz vagy faforgácslapok dekoratív és egyben szilárd bevonására is, különös tekintettel, hogy nem érzékeny a bevonandó felületek repedéseire, érdességére, repedéseire, így mellőzhetők az igényes felület előkészítési műveletek. Mivel külső megjelenésében kifejezetten a textiltapétákhoz hasonlatosak, ezért bizonyos szempontból igényesebb hatásúak az üvegszálas tapétákkal burkolt falak a hagyományosan tapétázottaknál.

Az üvegszálas tapétákkal sem sokkal nehezebb bánni, mint a papír- vagy más korszerű tapétával. A változatos mintázatú üvegszálas tapéták 1 m széles és 30-50 m hosszúságú tekercsekben szerezhető be. A külföldi gyártmányok mellett már a magyar Levis üvegszövet tapéták is gyarapítják a választékot.

Alkalmazásuknak az alapfeltétele, hogy a régi laza mállékony festést, enyves és walkyd festést, továbbá a műanyag- és papírtapétákat, pergő, málló falrészeket el kell távolítanunk, és a jelentős repedéseket ki kell glettelni. A kisebb, 0,5-2 mm-es repedéseket azonban figyelmen kívül hagyhatjuk. A felület érdességére vonatkozóan pedig csak annyit, hogy még a 2-2,5 mm-re kiálló szemcséket és egyenetlenségeket sem kell lecsiszolnunk, vagy kiglettelnünk. Az üvegszövet tapéta struktúrája ugyanis elrejti, mintegy kiegyenlíti az ilyen felületi hibákat. Ezeket azonban a helyi adottságokat figyelembe véve kell elbírálni, esetleg próbaillesztéssel is ajánlott ellenőrizni hatásukat a szövettapéta felületén. Ha csempére kívánjuk felragasztani, akkor a fugákat cementes habarccsal töltsük ki.

Az üvegszövet tapétákat csak pormentesített és ezt követően pórustelítő bevonattal ellátott falakra lehet felragasztani. A pormentesítést követő telítéssel a porózus, nedvszívó felületeket pórustömítő, vagy gyenge vakolatoknál mély alapozóval, pl. Supralux impregnáló alapozóval célszerű bevonni. A pórustelítőt durva sörtéjű korongecsettel, festőkefével, vagy festőhengerrel kell felhordani. Erre azért van szükség, hogy a pórusokba behatoló telítőszer kellő mélységben megszilárdítsa és lezárja a falfelületeket. Ecseteléssel a szer mélyen behatol a fal szemcséibe, és közben a még meglevő porszemcséket is leköti.

Ha már az impregnált falak teljesen megszáradtak, akkor a szokásos módon ki kell jelölni az ún. vezetővonalakat, amelyek az egymás mellé kerülő tapétacsíkok helyét mutatják meg. Ennek megfelelően kell az üvegszövet tapétát méretre vágni. Tekintettel azonban, hogy a szövési mintákat is pontosan egymáshoz, a mintázat szabályos folytonosságát biztosítva kell majd a falra ragasztani, a csíkokat 5-10 cm ráhagyással szabjuk méretre. A tapétacsíkok szélének épségét is vizsgáljuk meg, és a levágott darabok azonos szélét is jelöljük meg, hogy ragasztáskor majd ne cserélhessük fel.

Ezekhez a tapétákhoz a szokásosnál jóval nagyobb tapadóerejű, speciálisan e célra alkalmas ragasztót kell használni, és azt a megszokottnál vastagabban is kell a falakra kenni. Ennek oka, hogy az üvegszálas tapétát alaposan a ragasztórétegbe ágyazva kell felragasztani. Sűrűbb szövetek esetében vízzel, vagy diszperziós festékkel kissé hígított ragasztót használjunk. Ezzel biztosíthatjuk a megfelelő kötésszilárdságot és ezáltal a bevonat időtálló tartóságát, szilárdságát. A ragasztóanyagot, pl. Ecofix, Galssfix, HGT Adhesive vagy Levis gyártmányút hengerrel terítsük a falra, és mindig csak egy, a soron következő sávra hengereljük fel, a tekercsnél kb.10 cm-rel szélesebb sávban, mert az illesztésre kb. 5 perc áll a rendelkezésünkre.

A méretre vágott tapétadarabokat nem átfedéssel, hanem pontosan egymás mellé illesztve műanyag simítólapáttal nyomkodjuk a falra. A tekercseknek mindig a külső oldala ragasztandó, a strukturált belső pedig festendő. Erre nagyon ügyeljünk, és már a méretre vágott darabokat is ennek figyelembevételével rakjuk egymásra. Felillesztéskor a szövési mintákat pontosan illesszük egymáshoz, így az illesztések helye nem lesz észrevehető, és a tapétázott felület egységesnek fog látszani. Arra azonban ügyeljünk, hogy az ajtóknál, ablakoknál, illetve egyéb tagolt falfelületeknél még a ragasztó felhordása előtt pontosan az adott helyre szabjuk be az üvegtapéta csíkot, és arra is legyünk tekintettel, hogy ezt az anyagot a külső éleken legalább 10 cm-nyi szélességben kell túlragasztani.

Az éleken a hajtás vonalában nedvesítsük be az anyagot. A belső sarkoknál viszont fémvonalzó mellett egyenesre vágott szélekkel illesszük egymáshoz a tapétaszövetet. Az ilyen beszabások, és a pontos méretre vágások könnyen elvégezhetők, hiszen az üvegszálas tapéták ollóval jól vághatók. A kellően egymás mellé illesztett tapétasávokat egymás után hólyagmentesen simítsuk a falra, majd a színén hígított ragasztóval átkenve itassuk át teljesen az anyagát, és ágyazzuk a falra kent ragasztóba. Ezzel nemcsak az üvegszövet tökéletes ragasztását biztosítjuk, hanem a fedőfesték jó tapadását is elősegítjük.

Ha a ragasztó már teljesen megszáradt, az üvegszövet felülete bármilyen akril, latex, vagy diszperziós falfestékkel, pl. Flutex, Unik, Levis Latex, Harmoni Mix stb. átfesthetjük. Ezek bármelyike gépi színezéssel, vagy színező pasztákkal a kívánt színárnyalatúra színezhető. A falfestéket bőségesen, legalább két rétegben hengereljük a falra. A festék teljesen fedje be a kárpitszövet mélyedéseit is, hogy a falfelületek teljesen homogének legyenek, és kellően kiemeljék a tapéta szövött mintázatát. Arra azonban ügyeljünk, hogy az üvegszövet tapétákhoz ne használjunk nagy töltőanyag tartalmú festékeket, mert ezek eltömik a tapéta szövetmintázatát.

Az üvegszálas szövettapétával burkolt falak többszöri újrafestést is elbírnak, és csak a nagyon finom szövésmintájú tapéták mintázata veszít némileg karakteres plasztikusságából a többszöri átfestések során. Ez azonban kiváló fedőképességű, kevés töltőanyagot tartalmazó diszperziós festéket használva nem lesz számottevően látható.

Általános tudnivalók

Általános szempontok

Először is válasszuk szét az ismerteket az ismeretlen fajtáktól. Nagyobb volumenű munkák esetében nem célszerű ismeretlen festékeket vásárolnunk, mert amelyiket már megtapasztaltuk, azzal meglepetés nem érhet bennünket. Kisebb munkáknál viszont érdemes kipróbálnunk új anyagokat, hiszen így nem "veszíthetünk" sokat. Tévedés ne essék, ezzel nem azt állítjuk, hogy könnyen rossz festéket vásárolhatunk. Megeshet azonban, hogy esetleg rosszul alkalmazzuk, vagy egyéb tulajdonsága miatt vélt hátrányba kerülünk, amit később a bevonat tartóssága, ellenálló képessége, színtartóssága stb. kompenzálhatja és megváltoztathatja kezdeti ellenérzéseinket. 
A kiválasztást mindig az alapján döntsük el, hogy elsődlegesen milyen célra ajánlják a használati utasítás szerint. Azt is nézzük meg, hogy milyen alapozót, fedőfestéket ajánlanak hozzá. Ha ezt betartjuk, szinte csak kellemes meglepetés érhet bennünket. A festék kiadósságát is jól vizsgáljuk meg, és azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy hány rétege biztosít teljes fedettséget.

Egyszóval az összes, használati utasításból kideríthető jellemzőjét vegyük számításba a festék árával együtt. Ez különösen akkor kezd komoly tényezővé válni, ha nagyobb mennyiségre van belőle szükségünk. Ne idegenkedjünk a vizes-bázisú festékektől, mert amellett, hogy kiváló a minőségük, gyorsabban is száradnak, és hígításukhoz víz, nem az egészségünkre ártalmas anyagokat tartalmazó oldószerek valamelyike szükséges. Tartsuk be a gyártók által javasolt ún. bevonatrendszereket, mert ezek megalapozott, bevizsgált tényeken alapulnak, ami kimondottan a mi érdekeinket szolgálja. 
A megfelelő festék kiválasztása így már nem is olyan nehéz feladat, de ehhez azonban tudnunk kell, hogy milyen anyagra kenjük majd fel a festéket, s a bevonandó tárgy, vagy szerkezet külső, vagy belső térben van-e.

Felület előkészítés

FELÜLET ELŐKÉSZÍTÉS FESTÉSHEZ

Új felület esetén elegendő a megfelelő szilárdságú hibátlan felületekről a port és a szennyeződéseket el kell távolítani. Esetenként a felületek szívóképességét ki kell egyenlíteni. A felületi egyenetlenségeket, gletteléssel kell kisimítani.

Régi falfelületek esetében a már korábban felhordott festék állapotát meg kell vizsgálni; amennyiben laza, elváló részeket tartalmaz, úgy azokat el kell távolítani. A porló részeket kaparással szüntessük meg. Szükség esetén impregnáló mélyalapozással a felületet erősítsük meg. A felületi hibákat javítóhabarccsal, glettel hozzuk helyre.

Ideális beltéri falfesték

Beltéri falfestékekkel szemben támasztott követelmények:

- megfelelő díszítő hatás;
- gazdaságos felhordhatóság;
- megfelelő védőhatás speciális igények esetén (fokozott vízzáróság, tisztíthatóság, mosás és súrolás állóság); 
- lúgállóság; 
- lég- és páraáteresztő képesség.

Belső falfesték esetében gyakran alkalmaznak túlpigmentált festéket, hiszen ez előnyösen befolyásolja a fedőképességet, s így a kiadósságot. Belső falfestékeknél beszélhetünk ún. nedves és száraz fedőképességről. "Nedves fedőképességről" akkor beszélhetünk, amikor a friss bevonat még nem száradt meg, és a pigmentek közötti tereket részben a víz tölti ki. A száradást követően a víz helyére levegő kerül, és a törésmutató-különbség lényegesen megnövekszik. Számos olyan beltéri falfestékkel találkozhatunk, amelyeknél nedves állapotban még erősen áttetsző, megszáradva azonban már kielégítő fedőképességet mutat.

Kültéri falfesték

Kültéri falfestékkel szemben támasztott követelmények:

- nagyfokú időjárás- és fényállóság;
- mechanikai védelem.

Mindkét bevonat típus esetében fontos a nagyfokú lúgállóság (a friss beton és a habarcs, valamint a cementes anyagok magas lúgtartalma miatt). Ez nemcsak a kötőanyagra, hanem a pigmentre is vonatkozik. A belső és a külső festésre szánt anyagok között a legnagyobb különbség a felhasznált kötőanyagok és a pigmentek között van. Azon kívül a kötőanyag pigmentarányában van jelentős eltérés, amit "a pigment-térfogatkoncentrációjával" szokás kifejezni. Ennek a lényege az, hogy az arányt nem tömegszázalékban, hanem térfogatszázalékban adják meg, s így sokkal pontosabb következtetéseket lehet levonni a bevonat tulajdonságaira vonatkozóan.

A pigmentek mellett alkalmazott töltőanyagok (pl. mészkőliszt, dolomit, talkum, kaolin stb.) ebből a szempontból a pigmentekhez sorolandók. Azt az állapotot, amikor a rendszerben éppen annyi pigment van jelen, amennyi a rendelkezésre álló hézagokat teljesen kitölti, kritikus pigmentkoncentrációnak nevezik. Ha ennél több pigment van jelen a rendszerben, akkor a bevonatokon pórusok, mikroszkópikus csatornák keletkeznek, amelyeken a víz könnyűszerrel át tud hatolni. Nyilvánvaló, hogy az ilyen túlpigmentált festék kültéri felhasználásra nem alkalmas.