Kültéri falfestékkel
szemben támasztott követelmények:
- nagyfokú időjárás- és fényállóság;
- mechanikai védelem.
Mindkét bevonat típus
esetében fontos a nagyfokú lúgállóság (a friss beton és a habarcs, valamint a
cementes anyagok magas lúgtartalma miatt). Ez nemcsak a kötőanyagra, hanem a
pigmentre is vonatkozik. A belső és a külső festésre szánt anyagok között a legnagyobb
különbség a felhasznált kötőanyagok és a pigmentek között van. Azon kívül a
kötőanyag pigmentarányában van jelentős eltérés, amit "a
pigment-térfogatkoncentrációjával" szokás kifejezni. Ennek a lényege az,
hogy az arányt nem tömegszázalékban, hanem térfogatszázalékban adják meg, s így
sokkal pontosabb következtetéseket lehet levonni a bevonat tulajdonságaira
vonatkozóan.
A pigmentek mellett alkalmazott töltőanyagok (pl. mészkőliszt, dolomit,
talkum, kaolin stb.) ebből a szempontból a pigmentekhez sorolandók. Azt az
állapotot, amikor a rendszerben éppen annyi pigment van jelen, amennyi a
rendelkezésre álló hézagokat teljesen kitölti, kritikus pigmentkoncentrációnak
nevezik. Ha ennél több pigment van jelen a rendszerben, akkor a bevonatokon
pórusok, mikroszkópikus csatornák keletkeznek, amelyeken a víz könnyűszerrel át
tud hatolni. Nyilvánvaló, hogy az ilyen túlpigmentált festék kültéri
felhasználásra nem alkalmas.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése