üvegszövet

A skandináv országokban már régen alkalmazzák az üvegszálból készült szövetet, melyet eleinte az épületek külső megerősítő burkolóanyagaként, a festés alapjaként használtak. Ez a rendkívül erős anyag, amelynek meglepően jó a kopásállósága és a szilárdsága, az egyre kifinomultabb feldolgozási eljárásoknak köszönhetően fokozatosan egyre igényesebb felületi struktúráltságúvá vált, ennek köszönhetően alkalmas lett belső terek burkolására is. Ma már szövésmintázata a textiltapétákhoz hasonló, maga a tapéta pedig számos előnnyel bír, így a változatos szövési mintáknak köszönhetően az üvegszálas szövettapéták egy újabb, korszerű burkolóanyaggal bővítik a különféle falburkolati anyagok választékát.

Ma már az egyik legkedveltebb nagy szilárdságú falburkolat fajta, amelynek az élettartama eléri a 15-20 évet is. A jól elkészített, üvegszövet tapétás falakat nem lehet megunni, hiszen "átváltoztatásához" csupán egy szimpla, faljavítgatásoktól mentes átfestés szükséges. Ezt pedig a legkülönfélébb módon lehet a divathoz és berendezéshez is igazodóan kivitelezni.

De milyen is ez a szokatlan előnyöket biztosító speciális tapéta? Alapanyaga finom üvegszál, amelyet különböző vastagságú fonallá sodornak, majd változatos szövetté alakítanak át. A fehér alapszínű, ún. natúr üvegszálas szövettapéta a vizsgálatok során nehezen égőnek, illetve éghetetlennek, a korrózióval, vegyszerekkel szemben is ellenállónak bizonyult. Így a rosszul szigetelt, nedves falak sem károsítják a felragasztott üvegszövet tapétákat.

Az üvegszövet egyébként olyan erős, hogy a mállásra hajlamos vakolatrészeket is megszilárdítja. Természetesen csak akkor, ha megfelelően előkészített falakra és speciális, kimondottan üvegszövethez készült ragasztót használva kerül a falakra. Ezért nagyon ajánlott régi, repedezett vakolatú lakószobák tartós burkolására, vagy olyan helyiségek tapétázóanyagaként, ahol a falfelületek fokozott igénybevételnek vannak kitéve, pl. előszobák, tárgyalóhelyiségek, óvodák stb. falainak tartós bevonataként. Nem utolsó szempont az sem, hogy ez a tapétázási mód alkalmas különféle anyagú, pl. beton, gipsz vagy faforgácslapok dekoratív és egyben szilárd bevonására is, különös tekintettel, hogy nem érzékeny a bevonandó felületek repedéseire, érdességére, repedéseire, így mellőzhetők az igényes felület előkészítési műveletek. Mivel külső megjelenésében kifejezetten a textiltapétákhoz hasonlatosak, ezért bizonyos szempontból igényesebb hatásúak az üvegszálas tapétákkal burkolt falak a hagyományosan tapétázottaknál.

Az üvegszálas tapétákkal sem sokkal nehezebb bánni, mint a papír- vagy más korszerű tapétával. A változatos mintázatú üvegszálas tapéták 1 m széles és 30-50 m hosszúságú tekercsekben szerezhető be. A külföldi gyártmányok mellett már a magyar Levis üvegszövet tapéták is gyarapítják a választékot.

Alkalmazásuknak az alapfeltétele, hogy a régi laza mállékony festést, enyves és walkyd festést, továbbá a műanyag- és papírtapétákat, pergő, málló falrészeket el kell távolítanunk, és a jelentős repedéseket ki kell glettelni. A kisebb, 0,5-2 mm-es repedéseket azonban figyelmen kívül hagyhatjuk. A felület érdességére vonatkozóan pedig csak annyit, hogy még a 2-2,5 mm-re kiálló szemcséket és egyenetlenségeket sem kell lecsiszolnunk, vagy kiglettelnünk. Az üvegszövet tapéta struktúrája ugyanis elrejti, mintegy kiegyenlíti az ilyen felületi hibákat. Ezeket azonban a helyi adottságokat figyelembe véve kell elbírálni, esetleg próbaillesztéssel is ajánlott ellenőrizni hatásukat a szövettapéta felületén. Ha csempére kívánjuk felragasztani, akkor a fugákat cementes habarccsal töltsük ki.

Az üvegszövet tapétákat csak pormentesített és ezt követően pórustelítő bevonattal ellátott falakra lehet felragasztani. A pormentesítést követő telítéssel a porózus, nedvszívó felületeket pórustömítő, vagy gyenge vakolatoknál mély alapozóval, pl. Supralux impregnáló alapozóval célszerű bevonni. A pórustelítőt durva sörtéjű korongecsettel, festőkefével, vagy festőhengerrel kell felhordani. Erre azért van szükség, hogy a pórusokba behatoló telítőszer kellő mélységben megszilárdítsa és lezárja a falfelületeket. Ecseteléssel a szer mélyen behatol a fal szemcséibe, és közben a még meglevő porszemcséket is leköti.

Ha már az impregnált falak teljesen megszáradtak, akkor a szokásos módon ki kell jelölni az ún. vezetővonalakat, amelyek az egymás mellé kerülő tapétacsíkok helyét mutatják meg. Ennek megfelelően kell az üvegszövet tapétát méretre vágni. Tekintettel azonban, hogy a szövési mintákat is pontosan egymáshoz, a mintázat szabályos folytonosságát biztosítva kell majd a falra ragasztani, a csíkokat 5-10 cm ráhagyással szabjuk méretre. A tapétacsíkok szélének épségét is vizsgáljuk meg, és a levágott darabok azonos szélét is jelöljük meg, hogy ragasztáskor majd ne cserélhessük fel.

Ezekhez a tapétákhoz a szokásosnál jóval nagyobb tapadóerejű, speciálisan e célra alkalmas ragasztót kell használni, és azt a megszokottnál vastagabban is kell a falakra kenni. Ennek oka, hogy az üvegszálas tapétát alaposan a ragasztórétegbe ágyazva kell felragasztani. Sűrűbb szövetek esetében vízzel, vagy diszperziós festékkel kissé hígított ragasztót használjunk. Ezzel biztosíthatjuk a megfelelő kötésszilárdságot és ezáltal a bevonat időtálló tartóságát, szilárdságát. A ragasztóanyagot, pl. Ecofix, Galssfix, HGT Adhesive vagy Levis gyártmányút hengerrel terítsük a falra, és mindig csak egy, a soron következő sávra hengereljük fel, a tekercsnél kb.10 cm-rel szélesebb sávban, mert az illesztésre kb. 5 perc áll a rendelkezésünkre.

A méretre vágott tapétadarabokat nem átfedéssel, hanem pontosan egymás mellé illesztve műanyag simítólapáttal nyomkodjuk a falra. A tekercseknek mindig a külső oldala ragasztandó, a strukturált belső pedig festendő. Erre nagyon ügyeljünk, és már a méretre vágott darabokat is ennek figyelembevételével rakjuk egymásra. Felillesztéskor a szövési mintákat pontosan illesszük egymáshoz, így az illesztések helye nem lesz észrevehető, és a tapétázott felület egységesnek fog látszani. Arra azonban ügyeljünk, hogy az ajtóknál, ablakoknál, illetve egyéb tagolt falfelületeknél még a ragasztó felhordása előtt pontosan az adott helyre szabjuk be az üvegtapéta csíkot, és arra is legyünk tekintettel, hogy ezt az anyagot a külső éleken legalább 10 cm-nyi szélességben kell túlragasztani.

Az éleken a hajtás vonalában nedvesítsük be az anyagot. A belső sarkoknál viszont fémvonalzó mellett egyenesre vágott szélekkel illesszük egymáshoz a tapétaszövetet. Az ilyen beszabások, és a pontos méretre vágások könnyen elvégezhetők, hiszen az üvegszálas tapéták ollóval jól vághatók. A kellően egymás mellé illesztett tapétasávokat egymás után hólyagmentesen simítsuk a falra, majd a színén hígított ragasztóval átkenve itassuk át teljesen az anyagát, és ágyazzuk a falra kent ragasztóba. Ezzel nemcsak az üvegszövet tökéletes ragasztását biztosítjuk, hanem a fedőfesték jó tapadását is elősegítjük.

Ha a ragasztó már teljesen megszáradt, az üvegszövet felülete bármilyen akril, latex, vagy diszperziós falfestékkel, pl. Flutex, Unik, Levis Latex, Harmoni Mix stb. átfesthetjük. Ezek bármelyike gépi színezéssel, vagy színező pasztákkal a kívánt színárnyalatúra színezhető. A falfestéket bőségesen, legalább két rétegben hengereljük a falra. A festék teljesen fedje be a kárpitszövet mélyedéseit is, hogy a falfelületek teljesen homogének legyenek, és kellően kiemeljék a tapéta szövött mintázatát. Arra azonban ügyeljünk, hogy az üvegszövet tapétákhoz ne használjunk nagy töltőanyag tartalmú festékeket, mert ezek eltömik a tapéta szövetmintázatát.

Az üvegszálas szövettapétával burkolt falak többszöri újrafestést is elbírnak, és csak a nagyon finom szövésmintájú tapéták mintázata veszít némileg karakteres plasztikusságából a többszöri átfestések során. Ez azonban kiváló fedőképességű, kevés töltőanyagot tartalmazó diszperziós festéket használva nem lesz számottevően látható.