Mázolás

Általában az otthoni mázoláshoz fehér festéket használunk, ám időnként ettől eltérő színű festékekre is szükségünk lehet. A házi színkeverés azonban buktatókat is rejt, kudarcot is vallhatunk vele. A halvány pasztellárnyalatok alapja a fehér festék, amibe azonos márkájú, de más színű festéket keverve érhetjük el a kívánt színt. Az eredményt viszont egy kis tégelyben kikevert festékkel, annak száradása után tudjuk csak ellenőrizni. Ha csak egy színezéket adó festéket használunk, csak a szín erősségével lehet gondunk, viszont kétszínű festéket alkalmazva már a várttól eltérő is lehet az eredmény, hiszen a színes festékek sem mindig alapszínűek, egymással keverve néha igen furcsa színt alkotnak. Legjobb tehát, ha csak egy színezékkel kísérletezünk, vagy keresünk egy olyan céget, amelyik vállalja a színes festék géppel történő kikeverését. Amennyiben mégis magunk vállalkozunk a színkeverésre, színezőpasztát ne használjunk, csak festéket keverjünk festékhez, a már kikísérletezett arányban. A színezőpasztákat ugyanis nehéz tökéletesen bekeverni a festékekbe. Két különböző színű festéket is csak tartós keverés után lehet elegyíteni, és hosszabb pihentetés után újból alaposan össze kell kevernünk ahhoz, hogy a festett felület ne legyen foltos. Sőt, felkenésük előtt is ajánlatos gyakran felkevernünk.

A kevert színű festék mennyiségével is bajba kerülhetünk, mert a most már egyedi színű festékből a munka vége felé kifogyni bizony nagyon kínos. Újbóli kikeverésére nem sok reményünk lehet, még a keverési arányok ismeretében sem. Ha pedig sok lett a bekevert festék, azt már nehéz elhasználnunk, ezért az többnyire kárba vész. Ha tehát tehetjük, csak gyári színeket használjunk, mert azok "csereszabatosak", vagy színkeverőgéppel beállítottakkal dolgozzunk, mert azok ismét előállíthatók.

Szerszám Tisztítása

Mint azt mindenki tudja, egy alapos lakásmázoláson nem lehet egy nap alatt túl lenni. A festőszerszámok éjszaka velünk együtt pihennek, kellő tárolás híján reggelre megszárad rajtuk a festék. Az ecseteket ezért egy nagyobb, vízzel telt edénybe kell függesztve lógatni. Ám a szőrzetüket csak addig érje víz, amíg festékesek, illetve attól kissé feljebb, különben nyakban kilazulhat a ragasztásuk. Másnap azután jól csapjuk ki belőlük a vizet, és miután néhány húzással teljesen megszabadítottuk mindegyikőjüket a nedvességtől, azonnal dolgozhatunk is velük. A munka végeztével pedig előbb hígítóval mossuk ki alaposan a szőrszálaik közül a festék maradékát, majd szappanos vízben is mossuk ki többször a szőrzetüket. Ezt követően kiszárítva, alufóliába csomagolva őrizzük meg a sörték épségét a következő mázolási munkáig.

A festőhengereknél is hasonló a helyzet, mármint éjszakai tárolásukat illetően, csak ezeket a nyélről lehúzva ajánlatos vízbe tenni. A tengelyhüvelyt azonban előtte dugaszoljuk egy fapálcával, mert a hüvelybe jutó vizet másnap nehéz teljesen eltávolítani. A pálcával egyben a víz alá is kényszeríthetjük a könnyű hengert, így biztosan nem szárad meg rajta a festék. Arra viszont vigyázzunk, hogy a víz teljesen elfedje a hengert, mert a rászáradt festékszemcsék felületi hibák előidézői lehetnek. Végső kimosásakor a festék hígítójával, a festékező tálban hengergetve, nyomjuk ki pórusaiból a feloldott festéket, és ezt többször egymás után, friss hígítót használva ismételjük meg, amíg teljesen tiszta nem lesz. Közben természetesen a festékező tálat is mossuk tisztára. A mázolás közben rászáradt festéket pedig a végén, festéklemaróval távolíthatjuk el, ami még így frissiben igen könnyű feladat, hiszen a műanyagtálra nem tapad jól egyik festék sem. A készletet csak teljesen letisztítva tegyük vissza a szerszámos polcra.

üvegszövet

A skandináv országokban már régen alkalmazzák az üvegszálból készült szövetet, melyet eleinte az épületek külső megerősítő burkolóanyagaként, a festés alapjaként használtak. Ez a rendkívül erős anyag, amelynek meglepően jó a kopásállósága és a szilárdsága, az egyre kifinomultabb feldolgozási eljárásoknak köszönhetően fokozatosan egyre igényesebb felületi struktúráltságúvá vált, ennek köszönhetően alkalmas lett belső terek burkolására is. Ma már szövésmintázata a textiltapétákhoz hasonló, maga a tapéta pedig számos előnnyel bír, így a változatos szövési mintáknak köszönhetően az üvegszálas szövettapéták egy újabb, korszerű burkolóanyaggal bővítik a különféle falburkolati anyagok választékát.

Ma már az egyik legkedveltebb nagy szilárdságú falburkolat fajta, amelynek az élettartama eléri a 15-20 évet is. A jól elkészített, üvegszövet tapétás falakat nem lehet megunni, hiszen "átváltoztatásához" csupán egy szimpla, faljavítgatásoktól mentes átfestés szükséges. Ezt pedig a legkülönfélébb módon lehet a divathoz és berendezéshez is igazodóan kivitelezni.

De milyen is ez a szokatlan előnyöket biztosító speciális tapéta? Alapanyaga finom üvegszál, amelyet különböző vastagságú fonallá sodornak, majd változatos szövetté alakítanak át. A fehér alapszínű, ún. natúr üvegszálas szövettapéta a vizsgálatok során nehezen égőnek, illetve éghetetlennek, a korrózióval, vegyszerekkel szemben is ellenállónak bizonyult. Így a rosszul szigetelt, nedves falak sem károsítják a felragasztott üvegszövet tapétákat.

Az üvegszövet egyébként olyan erős, hogy a mállásra hajlamos vakolatrészeket is megszilárdítja. Természetesen csak akkor, ha megfelelően előkészített falakra és speciális, kimondottan üvegszövethez készült ragasztót használva kerül a falakra. Ezért nagyon ajánlott régi, repedezett vakolatú lakószobák tartós burkolására, vagy olyan helyiségek tapétázóanyagaként, ahol a falfelületek fokozott igénybevételnek vannak kitéve, pl. előszobák, tárgyalóhelyiségek, óvodák stb. falainak tartós bevonataként. Nem utolsó szempont az sem, hogy ez a tapétázási mód alkalmas különféle anyagú, pl. beton, gipsz vagy faforgácslapok dekoratív és egyben szilárd bevonására is, különös tekintettel, hogy nem érzékeny a bevonandó felületek repedéseire, érdességére, repedéseire, így mellőzhetők az igényes felület előkészítési műveletek. Mivel külső megjelenésében kifejezetten a textiltapétákhoz hasonlatosak, ezért bizonyos szempontból igényesebb hatásúak az üvegszálas tapétákkal burkolt falak a hagyományosan tapétázottaknál.

Az üvegszálas tapétákkal sem sokkal nehezebb bánni, mint a papír- vagy más korszerű tapétával. A változatos mintázatú üvegszálas tapéták 1 m széles és 30-50 m hosszúságú tekercsekben szerezhető be. A külföldi gyártmányok mellett már a magyar Levis üvegszövet tapéták is gyarapítják a választékot.

Alkalmazásuknak az alapfeltétele, hogy a régi laza mállékony festést, enyves és walkyd festést, továbbá a műanyag- és papírtapétákat, pergő, málló falrészeket el kell távolítanunk, és a jelentős repedéseket ki kell glettelni. A kisebb, 0,5-2 mm-es repedéseket azonban figyelmen kívül hagyhatjuk. A felület érdességére vonatkozóan pedig csak annyit, hogy még a 2-2,5 mm-re kiálló szemcséket és egyenetlenségeket sem kell lecsiszolnunk, vagy kiglettelnünk. Az üvegszövet tapéta struktúrája ugyanis elrejti, mintegy kiegyenlíti az ilyen felületi hibákat. Ezeket azonban a helyi adottságokat figyelembe véve kell elbírálni, esetleg próbaillesztéssel is ajánlott ellenőrizni hatásukat a szövettapéta felületén. Ha csempére kívánjuk felragasztani, akkor a fugákat cementes habarccsal töltsük ki.

Az üvegszövet tapétákat csak pormentesített és ezt követően pórustelítő bevonattal ellátott falakra lehet felragasztani. A pormentesítést követő telítéssel a porózus, nedvszívó felületeket pórustömítő, vagy gyenge vakolatoknál mély alapozóval, pl. Supralux impregnáló alapozóval célszerű bevonni. A pórustelítőt durva sörtéjű korongecsettel, festőkefével, vagy festőhengerrel kell felhordani. Erre azért van szükség, hogy a pórusokba behatoló telítőszer kellő mélységben megszilárdítsa és lezárja a falfelületeket. Ecseteléssel a szer mélyen behatol a fal szemcséibe, és közben a még meglevő porszemcséket is leköti.

Ha már az impregnált falak teljesen megszáradtak, akkor a szokásos módon ki kell jelölni az ún. vezetővonalakat, amelyek az egymás mellé kerülő tapétacsíkok helyét mutatják meg. Ennek megfelelően kell az üvegszövet tapétát méretre vágni. Tekintettel azonban, hogy a szövési mintákat is pontosan egymáshoz, a mintázat szabályos folytonosságát biztosítva kell majd a falra ragasztani, a csíkokat 5-10 cm ráhagyással szabjuk méretre. A tapétacsíkok szélének épségét is vizsgáljuk meg, és a levágott darabok azonos szélét is jelöljük meg, hogy ragasztáskor majd ne cserélhessük fel.

Ezekhez a tapétákhoz a szokásosnál jóval nagyobb tapadóerejű, speciálisan e célra alkalmas ragasztót kell használni, és azt a megszokottnál vastagabban is kell a falakra kenni. Ennek oka, hogy az üvegszálas tapétát alaposan a ragasztórétegbe ágyazva kell felragasztani. Sűrűbb szövetek esetében vízzel, vagy diszperziós festékkel kissé hígított ragasztót használjunk. Ezzel biztosíthatjuk a megfelelő kötésszilárdságot és ezáltal a bevonat időtálló tartóságát, szilárdságát. A ragasztóanyagot, pl. Ecofix, Galssfix, HGT Adhesive vagy Levis gyártmányút hengerrel terítsük a falra, és mindig csak egy, a soron következő sávra hengereljük fel, a tekercsnél kb.10 cm-rel szélesebb sávban, mert az illesztésre kb. 5 perc áll a rendelkezésünkre.

A méretre vágott tapétadarabokat nem átfedéssel, hanem pontosan egymás mellé illesztve műanyag simítólapáttal nyomkodjuk a falra. A tekercseknek mindig a külső oldala ragasztandó, a strukturált belső pedig festendő. Erre nagyon ügyeljünk, és már a méretre vágott darabokat is ennek figyelembevételével rakjuk egymásra. Felillesztéskor a szövési mintákat pontosan illesszük egymáshoz, így az illesztések helye nem lesz észrevehető, és a tapétázott felület egységesnek fog látszani. Arra azonban ügyeljünk, hogy az ajtóknál, ablakoknál, illetve egyéb tagolt falfelületeknél még a ragasztó felhordása előtt pontosan az adott helyre szabjuk be az üvegtapéta csíkot, és arra is legyünk tekintettel, hogy ezt az anyagot a külső éleken legalább 10 cm-nyi szélességben kell túlragasztani.

Az éleken a hajtás vonalában nedvesítsük be az anyagot. A belső sarkoknál viszont fémvonalzó mellett egyenesre vágott szélekkel illesszük egymáshoz a tapétaszövetet. Az ilyen beszabások, és a pontos méretre vágások könnyen elvégezhetők, hiszen az üvegszálas tapéták ollóval jól vághatók. A kellően egymás mellé illesztett tapétasávokat egymás után hólyagmentesen simítsuk a falra, majd a színén hígított ragasztóval átkenve itassuk át teljesen az anyagát, és ágyazzuk a falra kent ragasztóba. Ezzel nemcsak az üvegszövet tökéletes ragasztását biztosítjuk, hanem a fedőfesték jó tapadását is elősegítjük.

Ha a ragasztó már teljesen megszáradt, az üvegszövet felülete bármilyen akril, latex, vagy diszperziós falfestékkel, pl. Flutex, Unik, Levis Latex, Harmoni Mix stb. átfesthetjük. Ezek bármelyike gépi színezéssel, vagy színező pasztákkal a kívánt színárnyalatúra színezhető. A falfestéket bőségesen, legalább két rétegben hengereljük a falra. A festék teljesen fedje be a kárpitszövet mélyedéseit is, hogy a falfelületek teljesen homogének legyenek, és kellően kiemeljék a tapéta szövött mintázatát. Arra azonban ügyeljünk, hogy az üvegszövet tapétákhoz ne használjunk nagy töltőanyag tartalmú festékeket, mert ezek eltömik a tapéta szövetmintázatát.

Az üvegszálas szövettapétával burkolt falak többszöri újrafestést is elbírnak, és csak a nagyon finom szövésmintájú tapéták mintázata veszít némileg karakteres plasztikusságából a többszöri átfestések során. Ez azonban kiváló fedőképességű, kevés töltőanyagot tartalmazó diszperziós festéket használva nem lesz számottevően látható.

Általános tudnivalók

Általános szempontok

Először is válasszuk szét az ismerteket az ismeretlen fajtáktól. Nagyobb volumenű munkák esetében nem célszerű ismeretlen festékeket vásárolnunk, mert amelyiket már megtapasztaltuk, azzal meglepetés nem érhet bennünket. Kisebb munkáknál viszont érdemes kipróbálnunk új anyagokat, hiszen így nem "veszíthetünk" sokat. Tévedés ne essék, ezzel nem azt állítjuk, hogy könnyen rossz festéket vásárolhatunk. Megeshet azonban, hogy esetleg rosszul alkalmazzuk, vagy egyéb tulajdonsága miatt vélt hátrányba kerülünk, amit később a bevonat tartóssága, ellenálló képessége, színtartóssága stb. kompenzálhatja és megváltoztathatja kezdeti ellenérzéseinket. 
A kiválasztást mindig az alapján döntsük el, hogy elsődlegesen milyen célra ajánlják a használati utasítás szerint. Azt is nézzük meg, hogy milyen alapozót, fedőfestéket ajánlanak hozzá. Ha ezt betartjuk, szinte csak kellemes meglepetés érhet bennünket. A festék kiadósságát is jól vizsgáljuk meg, és azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy hány rétege biztosít teljes fedettséget.

Egyszóval az összes, használati utasításból kideríthető jellemzőjét vegyük számításba a festék árával együtt. Ez különösen akkor kezd komoly tényezővé válni, ha nagyobb mennyiségre van belőle szükségünk. Ne idegenkedjünk a vizes-bázisú festékektől, mert amellett, hogy kiváló a minőségük, gyorsabban is száradnak, és hígításukhoz víz, nem az egészségünkre ártalmas anyagokat tartalmazó oldószerek valamelyike szükséges. Tartsuk be a gyártók által javasolt ún. bevonatrendszereket, mert ezek megalapozott, bevizsgált tényeken alapulnak, ami kimondottan a mi érdekeinket szolgálja. 
A megfelelő festék kiválasztása így már nem is olyan nehéz feladat, de ehhez azonban tudnunk kell, hogy milyen anyagra kenjük majd fel a festéket, s a bevonandó tárgy, vagy szerkezet külső, vagy belső térben van-e.

Felület előkészítés

FELÜLET ELŐKÉSZÍTÉS FESTÉSHEZ

Új felület esetén elegendő a megfelelő szilárdságú hibátlan felületekről a port és a szennyeződéseket el kell távolítani. Esetenként a felületek szívóképességét ki kell egyenlíteni. A felületi egyenetlenségeket, gletteléssel kell kisimítani.

Régi falfelületek esetében a már korábban felhordott festék állapotát meg kell vizsgálni; amennyiben laza, elváló részeket tartalmaz, úgy azokat el kell távolítani. A porló részeket kaparással szüntessük meg. Szükség esetén impregnáló mélyalapozással a felületet erősítsük meg. A felületi hibákat javítóhabarccsal, glettel hozzuk helyre.

Ideális beltéri falfesték

Beltéri falfestékekkel szemben támasztott követelmények:

- megfelelő díszítő hatás;
- gazdaságos felhordhatóság;
- megfelelő védőhatás speciális igények esetén (fokozott vízzáróság, tisztíthatóság, mosás és súrolás állóság); 
- lúgállóság; 
- lég- és páraáteresztő képesség.

Belső falfesték esetében gyakran alkalmaznak túlpigmentált festéket, hiszen ez előnyösen befolyásolja a fedőképességet, s így a kiadósságot. Belső falfestékeknél beszélhetünk ún. nedves és száraz fedőképességről. "Nedves fedőképességről" akkor beszélhetünk, amikor a friss bevonat még nem száradt meg, és a pigmentek közötti tereket részben a víz tölti ki. A száradást követően a víz helyére levegő kerül, és a törésmutató-különbség lényegesen megnövekszik. Számos olyan beltéri falfestékkel találkozhatunk, amelyeknél nedves állapotban még erősen áttetsző, megszáradva azonban már kielégítő fedőképességet mutat.

Kültéri falfesték

Kültéri falfestékkel szemben támasztott követelmények:

- nagyfokú időjárás- és fényállóság;
- mechanikai védelem.

Mindkét bevonat típus esetében fontos a nagyfokú lúgállóság (a friss beton és a habarcs, valamint a cementes anyagok magas lúgtartalma miatt). Ez nemcsak a kötőanyagra, hanem a pigmentre is vonatkozik. A belső és a külső festésre szánt anyagok között a legnagyobb különbség a felhasznált kötőanyagok és a pigmentek között van. Azon kívül a kötőanyag pigmentarányában van jelentős eltérés, amit "a pigment-térfogatkoncentrációjával" szokás kifejezni. Ennek a lényege az, hogy az arányt nem tömegszázalékban, hanem térfogatszázalékban adják meg, s így sokkal pontosabb következtetéseket lehet levonni a bevonat tulajdonságaira vonatkozóan.

A pigmentek mellett alkalmazott töltőanyagok (pl. mészkőliszt, dolomit, talkum, kaolin stb.) ebből a szempontból a pigmentekhez sorolandók. Azt az állapotot, amikor a rendszerben éppen annyi pigment van jelen, amennyi a rendelkezésre álló hézagokat teljesen kitölti, kritikus pigmentkoncentrációnak nevezik. Ha ennél több pigment van jelen a rendszerben, akkor a bevonatokon pórusok, mikroszkópikus csatornák keletkeznek, amelyeken a víz könnyűszerrel át tud hatolni. Nyilvánvaló, hogy az ilyen túlpigmentált festék kültéri felhasználásra nem alkalmas.

Beltéri festékek

Beltéri festékek általában

Faanyagok esetében, belső térben, inkább a használat okozta kopások ellen kell a felületeket védenünk, s legalább ilyen fontos a fatárgyak esztétikai hatása. A bevonóanyagot ezért mindig a mechanikai hatásokra tekintettel kell kiválasztanunk. A fapadlóknál nagyon fontos a bevonat kopásállósága, ezért ide kimondottan e célra kialakított padlólakkokat kell felkennünk. E téren is választhatunk az oldószeres, vagy a vízbázisú parkettalakkok között. A vízbázisú lakkok szagtalanok, gyorsan száradnak, s bevonatuk semmivel sem kopik el hamarabb, mint a kétkomponensű lakkoké.

Legbőségesebb talán a falfestékek választéka. Szinte mindegyik diszperziós, színezhető, s még fűrészporos tapétahatású változatuk is van. E téren a kiadósság és az ár lehet a "döntőbíró", mert ezeknek a festékeknek a kvalitásai közel azonosak, legfeljebb egyénenként más a megítélésük a színtartósságuk és kopásállóságuk tekintetében. Színezésükhöz bármely fallazúr, vagy színező paszta használható. Ezenkívül beszerezhetők különlegesnek mondható, nagy fedőképességű csepegés mentes diszperziós falfestékek is, amelyeknek már egy rétege is garantáltan kitűnő fedést biztosít. Ha tehát az a célunk, hogy gyorsan túl legyünk a lakásfestésen, akkor az ilyen szuper fedőképességű festékekkel ezt el is fogjuk érni. Hogy milyen áron, az ilyenkor mellékes. Akinek pedig lényeges az ár is, az nézelődjön, mérlegeljen, s csak azután válasszon festéket. 
A fentiekben a festés óriási témakörének valamiféle tömör összefoglalása volt a célunk.

Beltéri festékek

ALKIDGYANTÁS FALFESTÉKEK

Falfestés céljára a túlpigmentált, matt alkidgyantás festékeket alkalmazták, elsősorban "olajlábazatok" készítésére. Alapanyaguk nagy molekulasúlyú lakkbenzinben oldott alkid műgyanta, amelyet titándioxiddal és különböző szerves és szervetlen pigmentekkel kevernek. 
Hátránya: 
- oldószer tartalom (tűzveszélyesség, egészségi ártalom); 
- nem páraáteresztő; 
- az alap magas lúgtartalma esetén hajlamos a krétásodásra. 
Előnye: 
- nagy fedőképesség 
- kitűnő tapadás 
- foltszigetelő képesség

Beltéri festékek

NÖVÉNYI EREDETŰ (ENYVES) FALFESTÉKEK

A cellulóz egyes étereit (metil-cellulóz, carboxi-metil-cellulóz, etil-metil-cellulóz, stb.) is használták falfesték kötőanyagaként. Ezek már előkevert porkeverék formájában tartalmazták a kötőanyagot és a pigmenteket egyaránt. A csomagoláson feltüntetett arányban, vízzel összekeverve máris használatra kész festéket kaptunk. A legismertebb márka a Praktikolor falfesték volt. 
Hátránya: ua. mint fent 
A CMC-t és más cellulóz étereket ma leginkább tapétaragasztóként, illetve úgynevezett "folyékony tapéták" kötőanyagaként alkalmazzák.

Beltéri festékek

ÁLLATI ENYVES FALFESTÉKEK

A kereskedelemben ma már alig beszerezhető bőrenyvet vagy csontenyvet apró darabokra törve, vízzel egy edénybe helyezik. Kellő áztatás után meleg vízfürdőbe teszik, majd állandó kevergetés mellett teljesen feloldják. Amikor kész, vízzel meghígítják és a szükséges pigmenteket hozzákeverik. Enyves festék előtt célszerű az alapfelületet káliszappanos vízzel és timsóval előkezelni a fal egyenletes szívóképességének biztosítása céljából. 

Hátrányai:
- mindig csak a helyszínen a festést megelőzően lehet elkészíteni; 
- az enyves festék mechanikai szilárdsága kicsi, könnyen ledörzsölhető;
- nedvességre rendkívül érzékeny; 
- penészesedésre hajlamos; 
- vastagabb rétegben lepattogzik, ezért az előző rétegeket mindig el kell távolítani; 
- más típusú falfestékkel átfesteni szinte lehetetlen. 
Előnye: olcsó
Alkalmazása mára már szinte teljesen kiszorult a körülményes felhasználás miatt.

Beltéri festékek

MÉSZ

A meszelés elvégzéséhez egy erre alkalmas vödörben oltott meszet kevernek, és szűrés után korongecsettel hordják fel beton vagy vakolt felületre. A meszelést célszerű többször megismételni, mert a fedőképessége nem megfelelő. Mechanikai szilárdsága gyenge, így könnyen ledörzsölhető a felületről. 
Előnye: olcsó, szerves anyagot nem tartalmaz, fertőtlenítő hatású Ma már nem kell feltétlenül bajlódni az oltással, és a szűréssel, mert festésre kész, kis kiszerelésben, sőt már színezett formában is kapható.

Szobafestéséhez az előkészületek

A festés sikerességének egyik legfontosabb tényezője a falak előkészítése. A kezdők nem fordítanak elegendő időt minderre, hiszen annyira izgatottak, hogy belevághassanak a színezésbe. Az előkészítés átugrása alaphiba, amely elég hamar megbosszulja magát.
Az első feladat a bútor mozgatása: a kifestendő szobát teljesen ki kell üríteni, nem csak az egyik szobából a másikba vinni a darabokat. Ha ott maradnak, kerülgetni kell őket, ami balesetveszélyes, ráadásul könnyebben csöppen rájuk kimoshatatlan festékfolt. Szintén fontos az alapos porszívózás, mert a portól meg kell szabadulni a tiszta színek eléréséhez. Ezután következhet a gipszelés, amely lehetővé teszi, hogy eltüntessük az egykori csavarozások helyét, ütéseket, foltokat.

Mennyezet színei

• Ha a mennyezet túl alacsony, fessük a plafont sokkal világosabbra, mint a falakat. Vagy mindent fessünk fehérre (persze a fehérnek is sok árnyalata van ). Ezt viszont fényes vagy selyemfényű festékkel tegyük. Az sem baj, ha nem ilyet használtunk. A  Falfény utólag is felvihető, és a selymes csillogás mellett moshatóvá teszi a falakat és a mennyezetet. A fényes felület jobban visszaveri a fényt, így vizuálisan magasabbnak tűnik majd a szoba.
• Kétszintes, galériás házakban gyakori helyzet, hogy a mennyezet túl magas. Ezeket közepesen világos árnyalattal fessük le. Ettől egy kissé „leesik” majd a plafon, különösen, ha a falak világos színűek. Ha most megfordult a fejedben, hogy totál sötétre fested a plafont, ne tedd: nyomasztó lesz a hatása. Még egy trükk: ha használunk stukkót a fal és a mennyezet között, fessük azt sötétebbre mint bármi mást. Ez is alacsonyabbá teszi a mennyezetet.

Zománc festék eltávolitása

Ha szeretnéd felújítani ajtóidat, ablakaidat, de már most is sok-sok réteg festék gyűlt rajtuk össze, akkor érdemes a folyamatot a régi festékréteg leégetésével kezdeni. Ehhez kiváló segítséget nyújtanak az úgynevezett hőlégfúvók, melyeket bármely barkácsáruházból ki tudtok kölcsönözni 1-1 napra. Tartsd a hőlégfúvót pár másodpercig a megtisztítandó felülettől 15 centire, majd mikor elkezd kicsit hólyagosodni a felület, egy spaklival kapard le a festéket. Meglátod, egészen fáig meg lehet tisztítani a nyílászárót. 

Festés

Használt lakás vásárlása esetén legfőbb vágyunk, hogy eltüntessük az előző tulajdonos nyomait, és kedvünk szerint alakítsuk ki új életterünket, amelynek alapja a falak újra festése. Ha a lakás általános állapota jó, egy tisztasági festés csak tovább növelheti komfortérzetünket (3-5 évente egyébként is javallott a festés, hiszen ennyi idő alatt megfakulnak a színek, és a bepiszkolódás, penészedés sem zárható ki), ill. a különböző festési technikák alkalmazása egyedivé varázsolja lakásunk helyiségeit.

Festési technikák, festés eltérő színekkel

Kezd elterjedni a szomszédos falak eltérő színűre való festése. A sötétebb tónusú festékkel mindig a szoba napsütéses oldalát fessük, így a másik, világosabb árnyalat használatával a fénytelen részek is beláthatóbbak lesznek. Horizontális tagolás esetén mindig a világosabb árnyalatot használjuk a felső részre, míg a sötétebb árnyalattal az alsó részt fessük. Ha ez nálunk nem lenne előnyös, egyes helyekre széles függőleges csíkokat lehet festeni, ha alacsonynak tartjuk a helyiséget (hiszen optikailag növeli a magasságot) vagy vízszintes sávokat is festhetünk, amennyiben a helyiség szélesítésére törekszünk.

Ezeket a csíkokat lehet egyféle színnek a selyemfényű, illetve a matt változatával is festeni. Mindenkit biztosíthatok a felől, hogy egy hihetetlen élményt fog visszaadni ez a típusú festés. Folyton változónak érezzük a szobánkat, amikor nem süt be a nap szinte egyszínűnek hat a szoba, amikor süt, előbújnak festett csíkjaink.

Legyünk megfontoltak a színek kiválasztásánál. Egy helyiségen belül legfeljebb 3 árnyalatot fessünk, és mindig vegyük figyelembe a falak jellegét, a szoba rendeltetését, a bútorok majdani elhelyezését.

EFFEKTFESTÉS
Fodrozott, dinamikus hatást kelthetünk egy rongy segítségével, bájos mintákat készíthetünk a már meglévő alapszínre.

KOPTATÁS
Hasonló a helyzet, mint a rongytechnikánál, de a tengeri szivacs használata miatt eltérő textúrát kapunk.

STENCILFESTÉS
Sablon alkalmazásával nagyon mutatós falakat festhetünk.

TUPFOLÁS
Apró cseppeket, szabálytalan mintákat teremthetünk úgy, hogy az alapszínre festett falra akár több különböző színű festéket spriccelünk egy erős sörtéjű ecsetről. A világosabbra festett háttérre kerülő apró pöttyök optikailag tágítják a teret, másrészt az ilyen felszínen kevésbé feltűnőek a csekély szennyeződések.

BÉLYEGZÉS
A sablontechnikával ellentétben a festéket egyből a mintára visszük, és azt úgy nyomjuk a falhoz, mint a bélyegzőt a papírra.

STUKKÓK
Ha valami különlegesre vágyunk, akkor a stukkólécekkel való játék igazán különlegessé varázsolja lakásunkat. Rakhatunk a mennyezet, és az oldalfal találkozásához, a kettő találkozása alá, vagy akár kereteket is a falra, illetve a mennyezetre. Számtalan formájút, és stílusút lehet találni a piacon. Ott vannak még a rozetták is, amelyek szintén teret hódítanak maguknak, nem is gondolná az ember, mennyit jelentenek egy szoba díszítőfestésénél.
Festésnél kiemelhetjük őket, de bele is olvadhatnak a falba.


forrás:http://www.otthon-felujitas.hu/

Mázolás

                                                                       
Bizonyos esetekben, ha a régi festékrétegek már elviselhetetlenül vastagok, páncéljuk repedezett, és a felület nagyon ragyás, jobb ha teljesen eltávolítjuk. Erre két módunk is van, a vegyszeres- és a hőráhatásos festékeltávolítás. Mindkettő kellemetlen szagokkal jár, ezért csak jól szellőzött helyiségben szabad végezni. A vegyszeres kezelésnél a szer maróhatása bontja le a festéket, közben egészségre ártalmas, kellemetlen szagú gázok is keletkezhetnek. A felmaródott festéket spatulával, nyeles kaparóvassal távolítsuk el, és egy kartondobozba gyűjtsük össze. A marószert lehetőleg vízszintes helyzetben kenjük fel a felületre, és hagyjuk hosszabb ideig dolgozni az anyagot. A felhólyagosodott festékréteget csak ezt követően távolítsuk el. Ha a festék nem jött le teljesen, újból kenjük be festéklemaróval. Faanyagoknál a pórusokból finom sárgaréz huzalkefével távolíthatjuk el a festékrészeket. A szer maradványait általában langyos vizes lemosással kell eltávolítani, majd kellő száradás után következhet a csiszolás, tapaszolás, újabb csiszolás, majd felkenhetjük rá a friss festékrétegeket.
A festékeltávolítás másik módja a rétegek leégetése. Ehhez használhatunk benzinlámpát, PB-gázpisztolyt, vagy hőlég fúvó pisztolyt (1). A festékrétegek ilyenkor a nagy hő hatására fellágyulnak, így a felületről könnyen letolhatók. A művelet kétkezes; bal kezünkben a hevítő-szerszámot irányítsuk, míg a jobb kezünkbe fogott spatulával a fellágyult festékréteget toljuk le a felületről. Nagyon kell vigyázni, mert munka közben könnyen megégethetjük magunkat, ha a spatulával közvetlenül a hevített részre tévedünk. Ez ráadásul helytelen is, mert a felhevített festékhártya itt még ragacsos, könnyen a szerszámra tapad, míg néhány centivel mögötte már szinte levelesen, összefüggőbben választható le a felületről (2). A fílungos ajtók pereménél jobb, ha nyeles kaparóvasat használunk, a hőlégsugarat azonban most is a szerszám előtti részekre irányítsuk (3). Az ilyen festékeltávolítás esetén is hatásos a huzalkefélés, de közvetlenül előtte megint hevítsük fel a munkadarab felületét, hogy az apró festékfoltok most is kellően fellágyuljanak. Az ajtók és ablakok pántjairól azonban minden esetben teljesen távolítsuk el a régi festéket, mert e szerelvényekre mindig több festék jut a kelleténél, és ettől jobb a pántszárakat minden mázolásnál megszabadítani, hogy elfordulásukkor ne sértsék fel a frissen mázolt réteget.